Végre otthon (Chanyeol/D.O)

Páros: Chanyeol x D.O (Kyungsoo)   
Érintett banda: EXO  

Korhatár: 12  

Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem 

Chanyeol ma is tovább maradt bent az irodában. Habár még ebédszünetben is dolgozott, hogy biztosan végezzen mindennel mire lejár a munkaidő, sajnos nem sikerült befejeznie a hatalmas iratkupac nyilvántartásba vételét. Öt óra után huszonhárom perccel még mindig a papírok felett görnyedt, majd átböngészésük után a számítógép monitorjára meredve gépelte be a sok unalmas adatot. Kollégáinak nagy része már biztosan otthon ült a meleg lakásban a családjukkal, míg ő kissé kapkodva folytatta az irathalmazzal való babrálást. Igazából semmi problémája nem volt a munkahelyével, sőt egészen szerette mind az irodát, mind a munkatársait, de mivel nem töltött be semmilyen fontos pozíciót, minden felettese rá hagyta az unalmas és időigényes feladatok elvégzését.

Gyomra hangos morgására eszmélt fel a gépelésből. Most kezdte érezni igazán a maró éhséget. Mivel nem ebédelt, de kávét többször is ivott a nap folyamán, egyre rosszabbul érezte magát. Azonban pár pillanatnyi „pihenő” után folytatta a munkát, hiszen ha befejezi, siethet haza a korábbi busszal, és az egész hétvégét a kedvesével töltheti. A rohanó mindennapokban nemigen volt alkalmuk huzamosabb ideig kettesben lenni, így Chanyeol szerette volna ezt a pár napot teljes egészében Kyungsoo-val tölteni.

Az apró, kissé hűvös irodában ücsörögve most kifejezetten kellemetlenül érezte magát. A szellőzetlen szobában csak egy tompa fényű lámpa világított, illetve a monitor. Tél lévén már sötétedett ilyenkor, így pár órája elhúzta a sötétbarna függönyöket. Az egész irodaházban csend honolt, egy-egy kisebb helyiség nyitott ajtaján halk billentyűkattogás hallatszott ki, de azok nagyrészét is elnyomta az utcáról beszűrődő kocsik és buszok hangos zúgása. Chanyeol utálta ezt a légkört; a kinti hideg belopakodik az ablakkeretek résein az üres irodába, hogy elgémberedett lábfejeit kínozza, míg ő szinte végeláthatatlan sorokat gépel.  Mikor itt vannak a munkatársai, akikkel egy szobán osztozik, sokkal jobban érzi magát. Egyedül az tartotta benne a lelket, hogy ha minden jól megy, fél órán belül már a buszon ülve töprenghet azon, hogy vajon mit főzött ma vacsorára Kyungsoo.

***

Végül sokkal később mint tervezte, de a munka végeztével fáradt, mégis sietős mozdulatokkal kapta fel kabátját és táskáját, majd az üres folyosókon végigsétálva kilépett a fagyos téli estébe. A legközelebbi buszmegálló felé igyekezett, de telefonjára pillantva csalódottan váltott lassabb tempóra; lemaradt a buszról, így várnia kellett még húsz percet a következőre. Úgy döntött, hogy nem áll be a megállóba, hiszen ilyen hidegben megfagyna a várakozásban, így inkább bement a közeli kisboltba. Legalább meleg helyen lesz addig, és vesz valami finomságot Kyungsoo-nak.

Jóleső melegben sétálgatott a szűkös sorok között, miközben egymás után dobálgatta kosarába a jobbnál jobb csokoládészeleteket és nyalókákat. Kyungsoo rendkívül édesszájú volt, de mindig titokban evett ilyen dolgokat. Chanyeol sohasem értette, hogy a fiú miért nem szereti, ha ő tud a megevett finomságokról. Igaz, nem volt túl egészséges, de sem a fogai, sem a testsúlya kárára nem ment, így ő egyszer sem tette szóvá, hogy túl sokat enne belőlük. Mindig egy szatyornyi édességet vettek vásárlásnál, de pár nappal később már alig maradt belőlük. Chanyeol mindig elmosolyodott, mikor egy-egy gyűrött csokipapírt talált az egyik párna alatt vagy az éjjeliszekrény fiókjában. Hihetetlenül aranyosnak találta, hogy Kyungsoo azt hiszi, ő semmit sem tud a titkos dolgairól.

Fizetés után újra elindult a buszmegálló felé, azonban most az aktatáskája mellett szorongatta a műanyag szatyor füleit is. Már nagyon fáztak a kezei, így néha-néha összedörzsölte a tenyereit, majd rájuk fújta meleg leheletét. Pár percnyi várakozás után megérkezett a busz, amire vidáman pattant fel. Minél közelebb tudta magát kedveséhez, annál boldogabb volt. Mosolyogva ült a szinte üres buszon, és arra gondolt, hogy Kyungsoo biztosan megint valami nagyon finom étellel várja már.

Mielőtt leszállt volna a buszról, aktatáskájába gyömöszölte a szatyrot, de mivel nem tudta elrejteni az összes megvásárolt dolgot, néhány cukorkát és csokoládészeletet a zsebeibe tuszkolt. Meg akarta lepni vele a kedvesét.

***

Csak ötpercnyi sétára lakott a megállótól, így gyorsan lépkedve igyekezett a lakásukhoz. Egy nagyobb panelben éltek, de még így is néha szűkösen voltak, köszönhetően Tejkaramellnek, aki az idősebb kiscicája volt. Pár hónapja vették őt egy állatkereskedésben.  A boltban nagyon nyugodtnak és aranyosnak tűnt, így Chanyeol megengedte kedvesének, hogy hazahozza, viszont a lakásba érve teljesen más lett; hangosan nyávogni kezdett, fújtatott, és karmolászta Chanyeolt. Akárhányszor játszani próbált vele, mindig úgy végződött, hogy az ő kezeit vékony karmolások díszítették, amiért elkezdte szidni Tejkaramellt, Kyungsoo pedig hallva a nem túl kedves szavakat rögtön állatkája védelmére kelt. Az idősebbel sosem gonoszkodott a cica, így mindig Chanyeol vehemens játékaira fogta a pirinyó házikedvenc kiborulását, szerinte túlzottan nyaggatta és gyömöszölte őt.

Kettesével vette a lépcsőfokokat, hogy minél hamarabb felérjen az emeletükre, majd sietve előkapta a kulcscsomóját, és benyitott a kis lakásba. Levette vastag kabátját és cipőit, majd táskáját letéve indult a nappali felé. Kyungsoo a dohányzóasztal előtt ült a földön, neki háttal. Nem látta, hogy mit csinál, de le merte volna fogadni, hogy rajzolgat.

Kyungsoo otthon dolgozott, vázlatokat tervezett különböző cégeknek képregényekhez és plakátokhoz. Mikor nem dolgozott, legszívesebben főzőcskézett és takarított – na meg persze suttyomban falta a szupertitkos édességkészletét.

Chanyeol közelebb lopakodott, kissé behajlította a térdeit, és hatalmas mosollyal az arcán megfogta a törökülésben görnyedő Kyungsoo vékony derekát, majd egy hirtelen mozdulattal felrántotta őt. Hihetetlenül könnyűnek érezte kedvesét, bármiféle nehézség nélkül felemelte, és szorosan magához ölelte derekánál fogva. Olyan alacsony volt hozzá képest, hogy csípőjük egy vonalban volt Chanyeol kezeinek hála, de az idősebb lábfeje még csak meg sem közelítette a talajt.

Kyungsoo annyira megijedt, hogy habár ajkait sikításra nyitotta, semmilyen hangot nem volt képes kipréselni magából. Rémülten kapott a derekát szorító kezekhez és próbálta lefejteni magáról. Nem attól félt, aki csinálta – hiszen tudta, hogy a szerelme az -, hanem attól, amit csinált. Nem szerette, mikor Chanyeol felemeli őt, olyankor mindig túl kicsinek és gyerekesnek érezte magát a másikhoz képest – pedig jóval idősebb és komolyabb volt nála.

-  T-tegyél le! Tegyél már le! – kiáltotta egyre hangosabban, mikor végre képes volt megszólalni. – Hallod? Engedj el most rögtön! – A hangja egyre dühösebben visszhangzott a csöndes szobában. Chanyeol úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a fiú kérését. Vigyorogva ölelte továbbra is, és arra gondolt, milyen aranyos, ahogy a sarkaival minden erejét beleadva rugdossa lábszárait, ő pedig szinte meg sem érzi. Olyan volt, mint egy hisztis kisgyerek, aki nem akar szót fogadni. Szerette, hogy Kyungsoo ilyen apró termetű hozzá képest, mert így mindig azt érezte, hogy meg kell védenie őt, hogy szüksége van rá.

Karjai között a fiúval megindult a pár méterre lévő kanapé felé, majd a kényelmes bútorra huppanva szorongatta még erősebben kedvesét. Chanyeol a hátán feküdt, így Kyungsoo neki háttal a hasára nehezedett, továbbra is kapálózott, de már nem kiabált. Az erőlködéstől hangosakat szusszanva mozgolódott, de minél jobban feszítette az óriás hatalmas karjait, az annál szorosabban húzta magához. Pár percnyi kínlódás után azonban az idősebb feladta a küzdelmet, és erőtlenül hajtotta tarkóját Chanyeol vállára, végtagjai pedig ernyedten lógtak a testük mellett.

- Mikor unod meg végre az ilyesmit? Nem vagyok sem gyerek, sem lány, úgyhogy eléggé zavar, mikor ilyeneket csinálsz – motyogta kissé bosszúsan az idősebb.

- Sohasem unom meg az ilyesmit. Egyedül azt sajnálom, hogy nem láttam közben az arcodat – kuncogott Chanyeol. -  Biztosan kipirultál és megizzadtál az erőlködéstől, te kis izompacsirta – viccelődött tovább, azonban nevetéstől remegő karjait hirtelen lefejtette magáról Kyungsoo, majd lepattant róla, és sértetten indult a konyhába – Ne már… Most tényleg haragszol? Tudod, hogy csak vicceltem - kiáltott utána kétségbeesetten a még mindig fekvő fiú. A délutáni fáradtsága már rég elpárolgott, mikor meglátta kedvesét, így könnyedén szaladt utána.

Az idősebb a konyhában szedte ki az ételt tányérokra, majd egyesével a megterített asztalra pakolgatta őket. Az arca még mindig pirospozsgás volt a korábbi birkózás hatására, haja pedig teljesen összekócolódott. Mikor leült az asztalhoz, kedvese mögé lépve igazgatta gubancos tincseit. Hosszú, vékony ujjai olyan gyengéden simították ki az össze-vissza álló hajszálakat, hogy a fiú gerincén kellemes borzongás futott végig. Chanyeol kissé lejjebb vezette kézfejét és Kyungsoo tarkóját kezdte masszírozni.

- Én tényleg nem akartalak megbántani.

- Tudom. Igazából nem is haragszom, csak kifáradtam a kapálózásban – azzal fejét a plafon felé emelve nézett a felette tornyosuló fiatalabb bánatos szemeibe. – Oké, nem szeretem, mikor ilyeneket csinálsz, de komolyan sohasem haragudnék érte. – Chanyeol szemei felcsillantak, arcát pedig újra hatalmas mosoly díszítette. Lehajolva gyors puszit nyomott Kyungsoo ajkaira, majd leült az asztalhoz. Csillogó tekintettel figyelte pár másodpercig a gőzölgő ételt, majd habzsolni kezdte az ízletesebbnél ízletesebb falatokat. Mindig is szerette Kyungsoo főztjét, még a legegyszerűbb szendvics is jobban ízlett neki, ha a párja készítette el.

Az idősebb mosolyogva figyelte a lakmározó fiút, aki sietségében igazán szerencsés módon a fehér terítőre szórt néhány rizsszemet és apró húsdarabkát. Olyan sebességgel falta az ételt, hogy Kyungsoo biztos volt benne, hogy ma sem ebédelt. A vacsora kellemes csendben telt el – aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy Chanyeol megállás nélkül falatozott, különben be nem állt volna a szája.

Evés után Kyungsoo elmosogatott és összepakolt a konyhában, Chanyeol pedig észrevétlenül a bejárati ajtónál lerakott táskájához lopakodott, hogy becsempéssze szerzeményét. Nesztelen léptekkel indult a nappali felé, majd táskáját a kanapé mellé téve várta kedvesét. Kyungsoo dolga végeztével mellé huppant a puha kanapén, majd közelebb bújt hozzá és a vállára hajtotta a fejét. Chanyeol szeretetteljesen ölelte át, majd puszikat hintett az illatos hajkoronára. Az idősebb mosolyogva fordult kedvese arca felé, hogy csókot lophasson tőle. Fentebb emelte állát és óvatos mozdulattal hajolt szerelme ajkaira. Kedveskedő puszikkal borította be Chanyeol kissé száraz ajkait, majd az egyre elnyújtottabb szájrapuszikból hosszú, gyengéd csók lett. A fiatalabb mellkasára vezette jobb tenyerét, majd egyre fentebb és fentebb simított, míg el nem érte a nyakát. Ujjaival cirógatni kezdte a bőrét, majd lassan elvált tőle, de nem húzódott hátrébb. Végül Chanyeol törte meg a csendet.

- Soo, ugye szeretsz engem?

- Miért kérdezel ilyet? Persze, hogy szeretlek.

- Mennyire? 

- Miért? Te mennyire szeretsz engem? - kérdezte az idősebb, miközben tovább simogatta a nyakát.

- Én kérdeztem előbb.

- Nagyon - felelte.

- Nagyon? Ennyi? Semmi romantikusat nem tudsz mondani? - Chanyeol hangjában tettetett sértettség hallatszott, arca pedig mesterkélt grimaszba torzult. Kyungsoo felkacagott a fiú vicces arcát látva, majd nyakát átölelve ült Chanyeol ölébe. Újabb édes puszikkal és csókokkal ajándékozta meg a fiatalabbat, aki hátát simogatva csókolt vissza. Tenyereivel végigcirógatta az aprócska fiút, majd a pólója alá vezette hideg ujjait. Apró köröket rajzolt a hófehér bőrre derekánál, a nadrágja fölötti résznél. 

Kellemes perceiknek végül Tejkaramell vetett véget, ahogy megkarmolva Chanyeol csupasz talpát egy hatalmas - és kissé lányos - sikítást csalt ki a fiúból. 

- Tudtam! Annyira tudtam! Utál engem! Láttad, hogy megint ő kezdte, ugye? Ugye? 

- Ugyan már... Csak játszani akar - állt fel Kyungsoo párja öléből, majd a fürdőszoba felé indult. - Lezuhanyzom, aztán aludhatunk. 

Chanyeol pár gyilkos pillantás után sziszegni kezdett Tejkaramellnek, miszerint ezt majd máskor lerendezik maguk között, aztán felkapva táskáját a hálószobába sietett. Az ágyukra öntötte a szatyornyi édességet, és szépen rendezgetni kezdte őket. Először méret szerint válogatta szét őket, majd unalmában színek és márkák szerint is. 

***

Kyungsoo már több mint háromnegyed órája a fürdőben bíbelődött, Chanyeol szemei pedig leragadtak ez idő alatt. Keresztben feküdt a széles ágyon, kiterülve. Jobb lába alatt egy párna volt, míg bal kezével beletúrt az elrendezett édességkupacba. Fejét oldalra fordítva szuszogott, még egy vékony nyálcsík is kiszökött a résnyire nyitott ajkai közül. 

Az idősebb elmosolyodott, mikor meglátta a szunyókáló fiút, majd szemei felcsillantak, ahogy tekintete a sok édességre tévedt. Törülközőjét kiejtve kezéből sietett az ágyhoz, és mellé térdelve szemezni kezdett a finomságokkal. Imádta az édességeket; legyen szó csokoládéról, cukorkáról, süteményről vagy kekszről, ő mindet szerette. Elvett egy darabka karamellt, majd óvatosan kicsomagolta és az ajkaihoz emelte. Először csak megnyalta párszor a nyelve hegyével, aztán szájába véve szopogatni kezdte. Lassan ízlelgette, ki akarta élvezni minden egyes másodpercét. A nyúlós finomság kellemesen olvadt szét a szájában, majd miután lenyelte, újabbért nyúlt, azonban félúton megállt a keze. Ha többet eszik, Chanyeolnak fel fog tűnni, hogy hiányzik belőle. Nem akarta, hogy megtudja milyen falánk valójában. Szégyellte magát, amiért nincs elég önuralma ahhoz, hogy megállja az evést. 

Végül gyorsan belemarkolt a kupacba és bedobta az éjjeliszekrény legalsó fiókjába, majd felkapta a többit, hogy kivigye a konyhába. Aztán megpróbálta megfordítani Chanyeolt, hogy ő is le tudjon feküdni, de nem járt sikerrel. Mire arrébb húzta az óriási lábait, addigra a karjai kerültek olyan helyzetbe, hogy ne férjen el mellette. Nagy ember lévén nagy helyet foglalt el, de mivel mindig kinyújtózva aludt, Kyungsoo alig tudott kényelmesen elhelyezkedni mellette. 

Nagy nehézségek árán mégis sikerült átfordítania a fiatalabbat, így végre ő is lefeküdhetett. Betakarta magát és Chanyeolt is, majd próbált elaludni, de nem igazán tudott, mert azt tervezgette, hogy mit fognak csinálni a hétvégén. 

Chanyeol mellett minden sokkal viccesebb és izgalmasabb volt. Mindig élettel teli és vidám volt, az arcán állandóan ragyogó mosoly húzódott. Akárhányszor meghallotta a nevetését, ő is felvidult még a legrosszabb pillanataiban is, kedves meglepetéseivel pedig bearanyozta Kyungsoo mindennapjait. 

Gondolataiból kedvese ölelő karjai zökkentették ki. Megfordult és szorosan hozzábújva hunyta le a pilláit, majd néhány perccel később álomba szenderült.