84 Bancroft Lane (The Chanxing Letters) 7. {fordítás}

7. Every now and then time seems to slow...

Eredeti történet: Every now and then time seems to slow...
Író: ShiningRose
Páros: Chanyeol x Lay (Yixing)
Érintett banda: EXO és Super Junior
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: - 

16 years ago (19-20)

Kedves Yixing!

Hirtelen olyan régimódinak érzem magam, amiért levelet írok neked. Mármint... már hívni is tudlak. De a toll és papír sokkal barátságosabbnak hat. Furcsa volt, ugye? Furcsa volt. Tudom. Úgy érzem, írnom kell neked most, hogy kijavíthassam a beszélgetés közbeni hibáimat. Ami amúgy tegnap volt, ha nem látnád a dátumot a levélen. Vagy ha nem jelölnéd be a naptáradban az olyan fontos eseményeket, mint az első Koreából érkező telefonhívásodat. Nem mintha én jelölném vagy ilyesmi. Csak írok egy levelet, és tudom, hogy valamelyik nap leülsz és válaszolni fogsz rá... Ez már megszokás. Azt hiszem.

Hallottam tegnap a hangodat. Haha.

Hamar befejezem ezt a levelet, mert valójában tanulnom kéne. Fogalmam sincs, hogy mit, de valószínűleg rájövök, ha kinyitom a jegyzetfüzetemet. Amúgy azt hiszem, minden érdekes dolgot elmondtam neked magamról tegnap. Oh, Istenem, most már lelepleztem magamat, és tudni fogod, hogy valójában nagyon uncsi vagyok. Bocsánat. Unalmas levelezőtárs vagyok. 

Ne írj vissza, csak pazarolnád az idődet.

Chanyeol

U. i. : Kérlek, írj vissza.

***

Kedves Chanyeol!

Nos, talán unalmas vagy, de nem gond. Elég szuper volt telefonon keresztül beszélni hozzád. Neked van a legfurcsább akcentusod, de elnézem. Többet kellene beszélnünk egymással. Talán havonta egyszer? Az túl sok lenne? Az túl fura lenne? Miért is kéne több időt szánnunk beszélgetésekre?

Véget ért a nyár, és vele az utazásom is. Ha valaha eljössz Kaliforniába (amit mindenképpen meg kell tenned), feltétlen el kell menned a tengerpartra. Tudom, hogy Koreában is szép partok vannak. Igazából nem is tudom. Semmit sem tudok róla, de itt olyan gyönyörű, hogy megérné örökké utazni érte. Visszafelé megálltunk a Redwood National State Parknál. Hallottál már róla? Ott vannak a világ legmagasabb fái és lenyűgözőek. Keresek majd egy képet rólunk, ami ott készült. Nagyon sok fényképem van. Olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad miattuk. Legszívesebben napokat töltöttem volna ott, de mivel a szabadban voltunk és nagyon meleg volt mégsem tettem, és tudod, hogy amúgyis inkább bent szeretek lenni. Ezek az utazások kétségkívül megváltoztatnak.

Visszatért a suli. Első szemeszter a második évben, új osztályok és új szobatárs. Brian elment. Hurrá! Mármint, nem ment el. Még most is itt van valahol, de már nem vagyunk szobatársak és ez nagyon jó. Henry viszont elhagyja a kampuszt ebben az évben. Kíváncsi vagyok, hogy miért is költök ennyi pénzt egy szobára, mikor van egy szuper házam és szüleim, akik etetnek. Én is gondoltam rá, hogy idén haza költözöm, de egy évnyi félig-függetlenség után (azért mondok "félig"-et, mert majdnem hetente hazajártam és sokszor hét közben is otthon aludtam) egészen megszerettem. Szóval Jun az új szobatársam. Igazából aggódom emiatt, mert ha egy barátommal élek együtt, akkor valószínűleg kevesebb dolgot végzek el, mert nem kell tanulnom, hogy megpróbáljam elkerülni Briant. Meglátjuk.

Kívánj sok szerencsét!

Vagy valamikor felhívhatnál.

Yixing

U.i.: Vagy én hívlak.

***

Kedves Yixing!

Bocsánat, hogy megint későn írok. Mikor is volt? Egy hónapja? Kettő? Esküszöm, mindig tervezgettem, hogy majd írok neked amilyen hamar csak tudok, ha kapok tőled levelet, de mégsem tettem.

Bárcsak lenne szobatársam. Bárcsak élhetnék valahol máshol. Mi lenne ha Amerikában tanulnék, és nálad aludnék? Tervek, tervek. Olyan sok tervet kieszeltünk már és soha sem történt semmi. Megígértem, hogy idén többet szórakozom majd, de mégsem lett belőle semmi. Vakációra van szükségem. Mehetek veled a következő utazásodon? És megint. Megint meghívatom magam egy csomó dologra, amit végül úgysem teszek meg.

Az egyetem alatt változunk a legtöbbet, ugye? Ez idő alatt átértékelünk mindent, és a dolgok, amiket korábban elterveztünk végre megtörténnek a valóságban is, ugye? Gyermekként zenész akartam lenni. Szerettem volna profin zongorázni és gitározni, és egy bandában játszani. Asztronauta is akartam lenni. Van egyáltalán olyan gyerek a világon, aki élete során legalább egyszer nem akart asztronauta lenni? Vagy valamiféle előadóművész?

Próbálom kitalálni, hogyan randizzak újra. A barátaim szerint az felvidítana, de nem tudom már, hogy működik ez az egész. Olyan nyájas és kedves voltam régen, de már odalett a magabiztosságom. Vagy talán sohasem voltam az, régebben sem, csak szerencsém volt. Talán az egyetemista csajok már nem találnak vonzónak engem. Vagy talán túl elfoglaltak a saját életükkel vagy azzal, hogy idősebb férfiakat keressenek, akik már megalapozták a jövőjüket. Anyukám azt mondja, egyetem után eljegyezhetek valakit. Eljegyezni. Nem randizni, csak úgy bumm - eljegyezni valakit, aztán feleségül venni a lehető leghamarabb.

Tényleg ilyen egyszerű?

Mondd el, oh, te bölcs, ha van bármily' tanácsod. Vagy csak... Tudod. Írj levelet, és mondd azt, hogy ilyenekkel még ne törődjek egy ideig.

Ez egy hosszú levél, ugye? Ezzel kárpótollak, amiért olyan sokáig nem írtam.

A te régóta szenvedő levelezőtársad/barátod/legjobb barátod/barátod,

Chanyeol

***

Kedves Chanyeol!

Most azonnal írok neked, csak hogy bűntudatod legyen, amiért olyan sokáig válaszolatlanul hagytad a legutóbbi levelemet. Hát nem vagyok jó barát? Most már az lesz a legjobb, ha mihamarabb válaszolsz, vagy a kárpótlásod teljesen érvénytelen lesz, és még nyomorúságosabb leszel! (Valójában most elég rosszul érzem magam. Legalább egy hetet várok a levél postázásával, arra az esetre, ha tényleg bűntudatod van.)

Íme, bölcs szavaim, melyeket kértél: 20 vagy. (Amúgy boldog szülinapot. Körülbelül addigra ér ez hozzád.) Tehát igen, még mindig fiatal vagy, és azt mondtad nekem, hogy mondjam azt neked, hogy emiatt még ne aggódj egy ideig, szóval ezt teszem. Ez csalás? Csak leírom neked ugyanazt, amit te kértél, hogy írjak. Hát bocsi, de én sem vagyok okosabb nálad.

Egyszer régebben állatorvos akartam lenni, mert szerettem az állatokat. Aztán rájöttem, hogy nem bírom a vért, a fájdalmat és a szenvedést, szóval gyorsan elvetettem ezt a karriertervet. Előadóművész? Talán. Talán nem, mivel nem járok el eleget. Manapság egyre többet gitározom. Junt nem zavarja, ha a szobában ücsörögve zenélek. Néha Henry is beugrik, mikor órák között nem tudja elütni máshol az időt, de általában csak mi ketten vagyunk. Nem tudom miért, de úgy tűnik Junnak sincs sok barátja rajtam és Henry-n kívül. De nekem ez így jó, mivel egyikünknek sincs túl sok tennivalója. Talán ők többet tudnak a lányokról? Meg fogom kérdezni neked, és meglátjuk, hogy szolgálhatok-e neked bölcsebb tanácsokkal.

Várd csak ki, haver!

Yixing

***

Kedves Chanyeol!

Nem hiszem, hogy már válaszoltál is a levelemre, csak a postán lófrál, de valami különös történt ma velem, és emiatt nagyon furán érzem magam, és nincs senki más, akinek elmondhatám, és telefonon elég ijesztő lenne, és a papír meg a toll amúgy is sokkal megszokottabb...

A minap Henry-vel lógtam, és mivel mindenféléről beszéltünk, elkezdtem magyarázni neki dolgokról. A dolgok alatt értsd a csajokat. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e a közeljövőben barátnőt, és bevallotta, hogy otthon már van neki. Hivatalosan nem randiznak, de már néhány éve "vár rá", hogy visszatérjen. Azt hiszem, ez egy jó dolog. Ő is elég keveset tud a lányokról, ami miatt jobban éreztem magam. Szóval rákérdeztem Junra is. Hogy tud-e róla, hogy lenne-e neki barátnője. Erre Henry feszengni kezdett, zavartan nevetgélt, és azt mondta, hogy kérdezzem meg inkább tőle.

És megtettem.

Talán tudtam, talán nem. Talán sejtettem, talán nem. Jun meleg. Hangosan kimondta, mikor rákérdeztem, mintha egy olyan egyszerű dolog lenne, ami semmin sem változtatna. És a legviccesebb, hogy nem hiszem, hogy ez változtatna bármin is. Most már... tudom. A szobatársam meleg.

Azt hiszem, ő ideges, mert nem igazán válaszoltam neki, csak valami olyan hülyeséget mondtam, hogy "oké", nem is igazán esett le. Amilyen hamar csak tudtam, elmenekültem előle, nem akartam kínossá tenni a helyzetet, de azt hiszem ezzel megbántottam őt, és most nem tudom, hogy mit tegyek, mert tényleg nem érzem magam kínosan miatta. Ennek semmit sem szabadna megváltoztatnia közöttünk, ugye? Vagy kellene? Szerintem most gyorsan befogom és feladom ezt a levelet.

Segíts.

Yixing

***

Kedves Yixing!

Köszönöm, hogy felköszöntöttél. Ez viszont azt jelenti, hogy megint elfelejtettem a tiédet, mikor nem írtam neked abban a hónapban. Nagy bajban vagyok a dátumokkal. Emlékszem az én, a szüleim, a nagyszüleim és a kutyám születésnapjára, de ennyi. Olyan mintha szükségem lenne egy évenkénti emlékezetőre a dátumokról a fejemben. Amúgy nem fogok bűntudatot érezni, amiért most válaszolok, mert hé! Most időben írtam vissza! A változatosság kedvéért.

Köszi, hogy emlékeztetsz, hogy még mindig fiatal vagyok (ugh, de néha olyan öregnek érzem magam!), de egy csaló vagy. Tanulságos meglátásokat vártam tőled, erre semmit sem adtál. Semmit! Mégis milyen legjobb barát vagy te? Haszontalan.

Örülök, hogy még mindig gitározol. Talán szánnom kéne egy kis időt gyakorlásra, és akkor nem érezném magam olyan idiótának, mikor valaki megkérdezi, hogy tudok-e játszani azon a régi izén, ami a szobámban hever, és mikor igent mondok, és megkérnek, hogy játsszak, akkor bepánikolok és annyira ideges leszek, hogy nem megy.

Rövid levél, bocsi. Legalább megírtam!

Legjobb barátod, Chanyeol

***

*tárcsázás*

*csörgés*

-

-

Halló?

Halló, beszélhetnék Yixinggel?

Ő most nincs itthon. Ki keresi?

-

-

Itt Chanyeol, a barátja. Dél-Koreában vagyok.

Oh, igen. Emlékszem.

Ma otthon lesz?

Később igen. Igen.

-

Oké, később megpróbálom. Köszönöm.




*telefoncsörgés*

-

-

-

Halló?

Halló, Chanyeol?

Yixing? Oh, oh. Szia. Visszahívtál. Újra fel akartalak hívni.

-

-

*nevetés*

Minden oké. Anyukám mondta, hogy kerestél korábban.

Igen. Kerestelek.

Uh, huh.

-

-

-

Szóval...

-

-

Szóval. Miért kerestél?

-

-

Oh. Ömm. Én... Nos multkor feladtam a levelemet, és aztán megkaptam a te második leveledet. Szóval... Eléggé hiányoztál.

Oh. Igen, gondoltam, hogy ilyesmi lehet.

Igen. Nos, én csak... Úgy tűnt, hogy szerettél volna... beszélni valakivel.

Igen, akartam.

Akartál? Mármint akartál korábban, de már nem?

Nem, úgy értem, még mindig szeretnék. Beszélni akarok valakivel. Veled. Arról.

Oké. Hát, haver, ez fura. Mi a helyzet ömm... Junnal? Még... Még mindig kínos?

Egy kicsit, annak ellenére is, hogy próbáltam a lehető legnormálisabban viselkedni a közelében.

Az jó. A normális jó. Te... Neked ez nem gond?

Azt hiszem. Még mindig kicsit fura... arra gondolni. De még mindig a barátom, nemde?

Igen, még mindig a barátod. Szerintem, ha te... törődsz vele, akkor ez nem változtat semmin, ugye?

Pontosan.

-

-

És amúgy mi a helyzet?