Mistletoe (Kris/Tao) {fordítás}

Eredeti történet: Mistletoe
Író: hobash
Páros: Kris (Yifan) x Tao
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem


Tao sohasem szerette a fagyöngyöt.

Érzelmileg manipulatívnak tartotta, mintha kényszerítené az embereket bizonyos dolgokra. Az egész „hagyomány” lényege egyfajta szociális kötelezettség volt, ami arra kényszerít valakit, hogy olyan fizikai tevékenységet folytasson, amit valójában nem is akar. Ha két ember tényleg csókolózni akar, akkor nincs szükségük fagyöngyre, egyszerűen csak megteszik - legalábbis Tao így vélekedett. A fagyöngy csak azoknak a fura perverzeknek válik hasznára, akik nem ismerik a határokat, a részeg férfiaknak, akik irodai partikon, jegygyűrűvel az ujjukon sarokba szorítva, egy műanyag növény alatt „szívességet” kérnek a fiatal alkalmazottaktól a Karácsony szellemének nevében.

Tao akár regényt is írhatott volna arról, hogy mennyire gyűlöli a fagyöngyöt.

Éppen ezért volt olyan furcsa, hogy a parti alatt egyfolytában a fagyöngy alatt állt.

- Szóval… Megéri egyáltalán rákérdeznem, hogy miért töltötted az ajtó mellett az utóbbi harminc percet?

Tao a mellette álló Minseokra pillantott, aki egy piros műanyagpoharat tartott a kezében és egy agancsos fejpántot viselt. Válasz helyett inkább a feje felé mutatott, az idősebb követte tekintetével az ujját, ami egyenesen a fagyöngyre bökött, majd színpadias drámaisággal arrébb ugrott, hogy minél távolabb legyen Taótól. A fiú akár meg is sértődhetett volna barátja reakcióján, ha nem ugyanígy érzett volna ő is - megcsókolni az idősebbet, számára is éppen ugyanolyan visszataszító gondolat volt, mint a másiknak -, így inkább csak újra a többieket kezdte figyelni.

- Oké - szólt Minseok biztonságos távolságból. - Szóval akkor a fagyöngy alatt állsz. Ami azt jelenti, hogy… - azzal körbenézett a körülöttük hömpölygő tömegen. - Van itt valaki, akit meg szeretnél csókolni.

Igen, volt valaki. Tao őt bámulta egész este, szemmel tartotta az ünneplő emberek között. Te jó Isten, ő maga lenne az a fura perverz, aki ki akarja élvezni a fagyöngy által nyújtott lehetőségeket? Tisztában volt vele, hogy nem lett volna jó ötlet az ételekkel megpakolt asztal felé pillantania. Minseok őt figyelte, jelekre várt, amik elárulhatnák, hogy ki az a személy, akit Tao meg akar csókolni, ő mégsem tudta kontrolálni magát. A tekintete Kris arcára siklott, pont elkapva a pillanatot, ahogy elneveti magát valamin. Ő és Minseok is azt figyelte, ahogy felkap egy cukormázas süteményt, majd  a szájába dobja. 

- Oh, ember - suttogta az idősebb. - Le akarod smárolni Kris-t.

- Fogd be! - motyogta Tao, a fejét elkapta a férfiről, akit már majdnem harminc perce bámult. - Fogd be! Inkább idd az italod!

Az idősebb felemelte a poharát, felé tartotta, mintha koccintana, majd lehúzta az utolsó korty tojáslikőrt is. Ujjaival összenyomta a poharat és a mellettük lévő kukába dobta azt, de épphogy csak elérte a szemetes peremét, arról lepattanva a földre hullott.

- Majd én segítek - szólt határozottan. - Ne aggódj, Tao!

- Mi, micsoda? - kérdezte meglepődve a fiú, ám hiába fordult szinte azonnal az idősebb felé, hogy tiltakozzon, ő már a tömegbe vetette magát, s a felkutatott Jongdae-vel elegyedett komoly beszélgetésbe. 

Tao nem igazán értette, hogy éppen mi történt a következő fél órában, ami alatt Minseok terv után tervet vázolt fel barátjának, hogy mégis hogyan csalogathatnák Kris-t Tao mellé, a fagyöngy alá, de mindegyik akcióvázlat borzalmasnak bizonyult. Végül Minseok egyszerűen csak Tao mögé sétált, majd magukhoz hívta Kris-t, aki kifejezetten zavart tekintettel indult meg feléjük. Tao pánikolni kezdett, így félős nyusziként ellopózott onnan, ezzel igen kínos helyzetbe hozva barátját, akinek így valami jó kifogással kellett előállnia, hogy miért rángatta oda Kris-t.

A parti végül kiábrándítóan ért véget, Tao nem kapott csókot, Kris pedig nem győzött azon tanakodni, hogy vajon miért akarja az egyre részegebb Minseok folyton a szemetes felé manőverezni őt, amiben piros poharak tornyoztak. Tao a házigazda egyik vendégszobájába vezette a szégyentelen részeget, illetve vizet és gyógyszert tett az éjjeli szekrényre. Mivel az idősebb rendszeresen végezte így, már jól kidolgozott rutinjuk volt ilyen esetekre. Az utolsó emberek is elhagyták a lakást, ő pedig informálta a házigazdát Minseok állapotáról, majd az ajtón kilépve a hidegbe, előkereste a zsebeiben lapuló kesztyűit.

- Hallottam, hogy megpróbáltál a fagyöngy alá csábítani.

Tao megdermedt a mozdulat közben, az ujjbegyei már a kesztyűben voltak, de nem húzta fel teljesen. Lassan a hozzá sétáló férfi felé fordult. Kris arca kipirult, halkan szipogott, Tao pedig kíváncsi volt, hogy milyen régóta várhatott odakint. Kíváncsi volt, hogy miért várt odakint.

- Én, uh… - kezdte megszeppenve. - Nem tudom, mit mondott neked Minseok, de…

- Pontosan azt mondta, amire gondolsz, hogy mondott - vágott közbe az idősebb. - Azt mondta, azért álltál a fagyöngy alatt, a konyha küszöbénél, hogy megcsókolhass. - Tao felnézett. - Igen, én is észrevettem. 

Tao nem tudta mire vélni a férfi reakcióját. Nem tudta eldönteni, hogy éppen veszekedtek, leszidták őt, esetleg viccelődtek vagy mi, így inkább csöndben maradt, válaszként pedig csak bólogatott és remélte, hogy Kris annak veszi, aminek ő szeretné, és olyan hamar véget vetnek a beszélgetésnek, amennyire csak lehetséges.

- Mindig is utáltam a fagyöngyöt - jelentette ki az idősebb, Tao pedig legszívesebben elsüllyedt volna. 

Egyre gyorsabban bólogatott - kérlek, Istenem, legyen már vége - és a lábfejét bámulta, ahogy zavarában a járdát rugdosta.

- Olyan marhaságnak tűnik, tudod?

Kris hangja kétségtelenül közelebbről hallatszott, mint pár másodperccel azelőtt, így Tao felnézett; az idősebb újabb lépést tett felé. Rezdületlen tekintettel figyelte a fiút, a hideg miatt látszott a lehelete. Még egy lépés. Már alig volt harminc centiméternyire tőle, szinte fölé magasodott, Tao pedig úgy érezte, forróság gyúlt a gyomrában, majd végigszaladt az egész testén és végül a tarkóját bizsergette.

Kris lenézett rá, tekintete az ajkaira siklott, miközben beszélt.

- Ha két ember csókolózni szeretne, nincs szükségük fagyöngyre. Ugye?

- Aha - motyogta a fiatalabb. Kris még mindig a száját figyelte, így megengedte magának azt a luxust, hogy ő is a másik férfiéra pillantson. - Én is mindig így gondoltam.

Kris bólintott. Nem úgy, mint korábban Tao, idegesen, szüntelenül; csak egyszer, határozottan.

- Akkor jó.

A kezei hűvösen, de kicsit sem kellemetlenül simultak a fiú arcához, közel hajolt hozzá és finoman összeérintette a szájukat, Tao lágyan felsóhajtott, de nem mozdult, nem csókolt vissza, így az idősebb kezébe vette az irányítást. Ajakaival finoman cirógatta a másikét, gyengéd mozdulattal nyalt végig rajtuk, majd finoman megharapta.

Néhány perccel később, mikor az ártatlan csókok kezdtek elfajulni, Kris egy utolsó puszit nyomott a fiú szájára, majd elhúzódott, de a tenyerei még mindig az arcához simultak.

- Szóval... - pihegte. - Megfelelt az elvárásaidnak?

- Nem - felelte a fiatalabb. Kris elfintorodott, aranyos, zavarodott grimaszt öltött, Tao pedig folytatta. - Próbáld meg újra!

Ahogy megértette a szavakat, Kris elvigyorodott. Kézfeje a másik csípőjére fogott. Tao elnevette magát, mikor a férfi a nyakát kezdte csókolni, így felhevítve őt a hideg, téli estében.


Megjegyzések

  1. Ez annyira, de annyira aranyos volt :D Jaj most rá kellett jönnöm, hogy nekem is TaoRis hiányom van :c Köszönöm, hogy lefordítottad :3 ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, szerintem is aranyos kis sztori. :3 Köszönöm, hogy elolvastad és írtál. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

84 Bancroft Lane (The Chanxing Letters) {fordítás}

Írói próbák

Függőleges vagyok (OTP)